Maci

Az est bekovetkeztevel, az alommano kezd kopogtatni az ablakomon, arra varva, hogy beengedjem ezen a huvos, esos ejszakan. Resnyire megnyitom az ablakot, de csak egy nagyon kicsire, hogy ne ferjen be egybol teljesen.
Tekintetem az agyat furkeszi, amely hivogatoan szolongat, kenyelmet, meleget es egy jo alvast igerve. A manonak sem kell mar sok a bejutashoz, ugyhogy meg mielott a forgoszekbe erne a talalkozas, bebujok az agyba es ott varok ra.
Varakozas kozben arra gondolok, milyen jo lenne, ha valaki mellettem fekudni, ma ejjel valakihez bujhatnak es mikozben olel, ugy aludjak el. De ma ejjel is ures az agy, mint altalaban mindig, csak a macim nez ram nagy gomb szemeivel, es juttatja eszembe, hogy o itt van mindig mellettem. Ahogy ranezek, akkor ertem meg igazabol, hogy miert is alszok meg mindig vele. O hozza mindig bujhatok, potol valakit es nem az ures agyba kell fekugyek, mert o minden nap varja ujbol az estet, hogy magamhoz szorithassam es egyutt aludjunk el.
Megigeri nekem, hogy ma ejjel is fog vigyazzni ram, csak hadd bujhasson megint hozzam.
Az alommano mar az arcomat simogatja, ugyhogy magamhoz szoritom a kis feher macimat, es hagyom, hogy elrepuljunk ketten ma ejjel is egy mesebeli helyre, ugy mint minden egyes ejszaka.

2010.szeptember.30

Tisztas

Felhiv. Beleszol barsonyos hangjan, kozli hogy szabad napos es, hogy a mai napot velem szeretne tolteni. A nap meg csak most ebredezik, vele egyutt en is, de ezt hallvan egybol kinyilik a szemem. Gyorsan rendbe szedem magam, harapok valamit es otszor vegignezem a szekrenyem mig meg nem talalom a mai napra valo legmegfelelobb ruhat, hisz szep kell neki legyek. Ugy tunik meleg lesz, ugyhogy egy kis piros ruhaba bujok. Fekete szandaba lepek, vetek egy utolso pillantast a tukorbe es mire vegzek o is epp megerkezik. Megorulok annak, hogy latom; nyakaba ugrok es megcsokolom. O kicsit meglepetten nez ram, de nem szol kozbe. Bezarom magunk utan az ajtot, es kezenfogva utnakindulunk. Kerdem tolle, hogy hova megyunk, erre csak annyit valaszol, hogy "majd meglatom". Autoba ulunk es nekivagunk az utnak, kifele a varosbol. Csendben ulunk egymas mellett, halkan szol a zene. Kifele bamulunk az ablakon; o az utat en meg a csodaszep tajat figyelem. Elmerulok gondolataimba es idokozben elveszitem a fonalat; fogalmam sincs merre tartunk. Egyszercsak lelasit, leter egy kis osvenyen, ami mellett en eszrevetlenul mentem volna el, hisz alig latszik valami, mindent ellepp a hatalmas fu. Az erdo fele kanyarodunk es vegul egy csodaszep tisztason talalom magam. Az auto megall, kiszalok es tatott szajjal gyonyorkodok az elem tarulo csodaszep tajon. Kor formalyu ter, fak magaslanak az eg fele. Itt rovid a fu es a fak alatt pipacsok szazai hajladoznak az enyhe szellel egyiranyba. Oly meghitt es csendes. Csak a madarak eneke hallatszik. Idokozben o hozzam jon, a hatam moge all es atkarol, kezeit osszekulcsolva az enyemekkel egyutt a hasamon. Csendben gyonyorgodunk ezen a mesebe illo tajon. Megtori a csendet; megkerdi, "hogy tetszik?". En csak annyit mondok, "lelegzetelalito". Halkan nevet es megcsokolja a nyakam. A tisztas kozepe fele indulok, leulok a fube, majd hatradolok es elegedetten mosolygok. O is koveti peldam. Csak fekszunk egymas mellett, nezzuk a baranyfelhoket es halgatjuk a madarak nyari dalat. A nap a sugarait szorja rank, simogatja arcunkat. Egy katicabogar szall a kezemre, par percig vele jatszok, majd tovabb repul. Felulok, hasamra fekszek es konyokommel tamasztom magam, hogy csodalhassam ot. Orias barna szemeivel nez ram, majd talalkozik tekintetunk es pislogas nelkul nezunk egymas szemebe, melyen es oszinten. Megpuszilom arcat, o kozben huncutan mosolyog. Kozel huz magahoz, ajkaink egymast erintik, es erzekien csokolozunk par hosszu percen keresztul. Jatszani tamad kedve; felul, egy hirtelen mozdulattal elkapja derekam es elkezd csiklintani. Megtorik a csend, en mar nem birom, de o nagyon elvezi. A hatart nem lepi tul, de azert levego utan kapkodok. Nekem ilyen teren nincs szerencsem, mert sehol sem csiklik, vagy legalabbis nagyon meg tudja allni. Ezert ugy dontok, a gyongedseget valasztom. Simogatom hasat, kozben csokolom ajkat. Egymasba gabajodunk, nem tudunk ellentallni a vagynak. A vegtelenig fokozzuk a kivanatot egymas irant. Eszre se vesszuk az ido mulasat. Vegul mellefekszek, feleje fordulok, szemebe nezek es halkan de oszinten mondom " koszonom, hogy vagy nekem." Elmosolyog, kezet az arcomra teszi es mondja " szeretlek ." Megcsokolom. Par percet meg csendben ulunk, majd meselni kezdunk. Gyerekkorol, emlekekrol, elmenyekrol. Csak telnek az orak, es arra leszunk figyelmesek, hogy elkezd sotetedni felettunk az eg. Ugy dontunk, megvarjuk mig feljonnek a csillagok es csak uttana megyunk haza. Lassan-lassan idorol-idore kezdtek elobujni egymas utan relytekhelyeikrol, mig be nem leptek teljesen felettunk az egboltat. Mindenik minket bamult, es mintha csak ertunk jottek volna fel ma ejjel. Kis idot eltoltottunk meg a csillagok figyelesevel, majd nagy nehezen es szomoru szivvel, utunkat a varos fele iranyitottuk.
A hold hazaig velunk tartott. A kapum elott, egy hosszu bucsucsok utan, vigyazzot ram mig a hazba ertem, majd ot kiserte haza, vedo fatylat boritva ra.

2010.junius.30

Huvos ejszakan csillagokat nezni...

Szobam csendjevel es melegevel atkarolva, tekintetem az eget tanulmanyozza, melyen 1000-nyi csillag lebeg. Mindenik vigyazz valakire, ov valakit, es "szemet" le nem veszi rolla, nehogy bantodas erje.
Oket figyelem, a kis orzoinket, s azon gondolkozom, milyen lenne az egbolt nelkuluk. Ha sohasem jonnenek fel, nem vigyaznanak rank. Minden ejszaka sotetebb es szomorubb lenne. Nem ereznenk biztonsagban magunkat a sotetsegben, nem lenennek kik vigyazzanak rank.
Es most kimennek a szabad eg ala, egy csendes helyre es egy huvos ejszakan at, csillagokat neznek, es nem felnek attol, hogy sotetseg van, mert tudnam, hogy ok vigyazznak ram. Erre vagynek most en igazan.

Csak egy hirtelen gondolat...

Szakadek szelen allva, csak a melyseggel szemben, rettegest felreteve vagyni a zuhanasra, remelve, hogy jobb lessz es minden megvaltozik. Ez egy kulonos erzes, gondolom kulonos lehet, melyet oly sokszor vagyok erezni csak, hogy banatomat felretegyem, s bizonyitsam be magamnak, hogy igenis eros vagyok, lemerek szokni; de mindig mire-e gondolatmenetem vegere erek, batorsagom elillan, s azon toprengek, hogy is gondolhatok ilyent. Hisz ez halalra vagyas, melyre nekem nem szabad gondolnom, tul fiatal vagyok, s meg elottem az egesz elet, es megis szuntelen, csak ez jar a fejemben; ez a bolondsag, nevetseges hulyeseg, s kozben egy nagyon komoly dolog; melyel ugyis harcba szalok, s napnyugtaig legyozom, de holnap reggel ugyanitt kapom magam; pont mint 1 film, mely ujra es ujra jatszodik le elottem es vegul ugy erzem, ez az en vegzetem.

Lehet

Lehet, rosszul cselekszem
Lehet, sokat tevedek
Lehet, bantalak
Lehet ahanyszor elorelepek, veszitek
De tudom, hogy szeretlek.

Lehet, megcsuklik hangom,
Lehet, osszerogyik labam
Lehet, kezem se rezzen
Lehet, semmim sem erzem
De, igyis szeretlek.

Lehet, varok rad
Lehet, melled bujnak
Lehet, megcsokolnalak
Lehet, megsem vagy mellettem
De meg mindig szeretlek.

Lehet, massal vagy
Lehet, mast olelsz
Lehet, mast csokolsz
Lehet, kozbe ram se gondolsz
De en megis szeretlek.

Lehet, szenvedek
Lehet, sirok
Lehet, segitsegre szorulok
Lehet, elveszek a sotetben
De szeretni meg tudok.

2010.julius.24

Alomorszag manoi

Mellette fekszek. Egyik karjaval atolel, masikban a kezemet tartja es jatszik az ujjaimmal. En csak fekszek es nezem gyonyoru szemeit, melyek percrol percre, kisebbeket es kisebbeket pislognak, majd teljesen becsukodnak. Mar az ujjai sem jatszanak az enyemekkel. Mely nyugalomba tert, es alomorszag mezejen setal. Annyira gyonyoru mikor alszik, szamomra oly meghitt nezni. Ujjaimmal simogatom barsonyos arcat, korvonalakat huzva a szaja, szeme, orra korul. De o meg sem rezzen. Az alommanok nem hagyjak, hogy hazaterjen, hozzam.
Megcsokolom, fejemet a mellkasara teszem. O atolel, magahoz szorit, de mindezt almaban, hisz a manok tul erossen vigyazznak ra. En csak fekszek, hallgatom szivenek apro dobogasait, majd egy mano lecsukja szemeim, es elvisz ohozza, alomorszagba, hogy egyutt lehessunk.

2010.junius.28

Tanc az esoben

Tancolnek veled az esoben,
Felednem a multat,
S csak neznem,
Ahogyan lepereg sima arcodon,
Minden apro esocsepp.

Ugralnek,
Mig a labaim birnak,
Majd ha elfaradnek,
Karjaidban megpihennek.
Te erot adnal nekem,
Es folytathatnam,
Reggeltol estig,
Es estetol reggelig,
Mert te mindig mellettem lennel.

Megolelnelek,
Megcsokolnalak,
Majd megszeretnelek,
Es hagynam,
Hogy az evek teljenek,
Mert te mindig mellettem leszel.

Kinyujtom a kezem,
Kitarom a szivem,
Es neked adom.

Gyere,
Szaladjunk az esoben,
Tancoljunk,
Es szeressuk egymast,
Mig csak lehet.

Koszonom, hogy vagy nekem.

2010.majus.22